vállalkozó | 2015. szeptember 30., 22:07

Hevesi Norbert - a hónap vállalkozója

Ezúttal Hevesi Norbert grafikus-fotográfus (Hevesifoto, Vega Média) egyedi hangvételű bemutatkozását olvashatjátok. Norbi állandó segítője és dokumentálója a TEDx Nagyerdőnek, ő készítette az első fotókat a csapatról és a kész irodáról (amelyből dekorációs elem is készül mad), illetve neki köszönhetjük az arculatunkat meghatározó színvilágot és a menő logóinkat is. Precíz, pontos munkájával, nyitottságával, szerénységével, különleges látásmódjával és remek képeivel minket azonnal megnyert magának. Bár saját magát nem tartja "igazi" vállalkozónak, az, ahogyan a hivatásáról és a siker titkáról beszél mindannyiunkat inspirál.



Hevesi Norbert vagyok, 43 éves elégedett vállalkozó és boldog apa. Grafikai munkákkal és fotózással foglalkozom, közel két évtizede. Az első cégemet még a múlt században alapítottam… :)  1997-et írtunk, és abban az időben velem együtt rengeteg kényszervállalkozó kezdte el a saját bőrén tanulni a vállalkozási ismereteket és a cégépítést. Még most is összeszorul a gyomrom, ha arra a rengeteg bírságra gondolok, ami a hiányos vállalkozói ismereteim és a figyelmetlenségem miatt kellett kifizetnem a kezdeti években. Így 18 év távlatából azt hiszem, csak azért nem adtam fel az elején, mert közben azzal foglalkozhattam, amit szeretek…

Hogyan kezdődött?

Azt hiszem, mindig is érdekelt a vizuális úton történő érzelemkeltés művészete…

Az egyik barátom vendéglátó-ipari cégében töltött néhány havi munkám béreként egy számítógépet és egy monitort kaptam. Másnap megvettem az összes – akkor elérhető - grafikai témában kapható szakkönyvet, és napi 18 órában vettettem magam bele a tanulásba, így amit könyvekből meg lehetett tanulni a grafikus szakmáról, és az akkori szoftverek használatáról, azt viszonylag hamar megtanultam. Persze ahogy az lenni szokott, az ember minél többet tanul, annál inkább ráébred arra, hogy milyen keveset is tud, így támadt fel az igény bennem arra, hogy a grafikusi szakmát olyanoktól tanuljam, akik a “sűrűjében vannak”. Sajnos abban az időben is érezhető volt a különbség a főváros és vidék között, ami ebben a szakmában többek közt a megrendelői igények, a határidők és a versenytársak magas felkészültségéből fakadó kiélezett verseny terén jelentkezett, így nem is volt kérdés, hogy ha a legjobbaktól akarok tanulni, akkor költöznöm kell. Szerencsére hamar jött az első  lehetőség, és mire észbe kaptam, már egy pesti grafikai stúdióban dolgoztam. Öt és fél mozgalmas évet töltöttem a fővárosban, és végigjártam a “szakmai létrát” , közben a jó szerencsémnek vagy a jó sorsomnak köszönhetően olyan nagyszerű mesterektől tanulhattam, akik mind magas szakmai elismertségnek örvendtek, és akiknek a mai napig hálás vagyok mindenért, amit tanítottak.

Mivel – ahogy az egyik mentorom mondogatta – “jó szemű, kreatív gyerek” voltam, hamar megtaláltak a külsős munkák is, így  2003-ban új céget alapítottam, és már önálló, saját ügyfelekkel rendelkező grafikai stúdió tulajdonosaként  dolgoztam.  Mivel rengeteg munkánk volt, sem a cégépítésre, sem a marketingre nem volt időnk. Soha nem hirdettük a céget, sőt még weboldalunk sem volt… nem volt rá szükség. Egyik munka hozta a másikat, a cégek egymásnak adták az elérhetőségünket. Az elégedettségüket pedig az mutatta leginkább, hogy amikor úgy döntöttem, hogy családi okok miatt visszaköltözök Hajdúszoboszlóra és vidéken folytatom a munkát, minden ügyfelem “jött velem “ – hála az internetnek.

Aztán jött a fotózás...

Miután hazaköltöztettem a stúdiót, rájöttem, hogy az eddigi fotósaim 200 km-re vannak tőlem, ami gyakran áthidalhatatlannak tűnő problémát jelentett például egy katalógus tervezésénél, fotózásánál. Kézenfekvő megoldásnak kínálkozott megtanulni fotózni is. A már jól bevált módszernél maradtam, és az alapokat autodidakta módon tanultam, aztán megkerestem néhány számomra etalonnak számító fotóst és újra “feljártam” Pestre ― tanulni. A Bálint György Újságíró Akadémia fotóriporteri szakának elvégzése tulajdonképpen már csak hab volt a tortán.

Összegzés

Jelenleg a cég két lábon áll, az egyik a grafikai tervezés és nyomdai munkák, a másik a fotózás. Mind a kettő nagy szerelem, és azt hiszem, ez az, ami a nehéz helyzetekben erőt ad. A cégépítés terén gyerekcipőben járok, marketingre manapság sincs időm, és még most sincs egy épkézláb weboldalam. Lehet, hogy ha egy kicsivel erősebb bennem a vállalkozói véna, egész kis birodalmat építhettem volna már a cégből, bár akkor kevesebb időm és energiám lenne arra, amit igazán a munkámnak tekintek, a fotózásra és a grafikai tervezésre. Tulajdonképpen nem is vállalkozóként tekintek magamra, ebből a szempontból inkább csak “próbálkozó” vagyok, így nem is tudok hiteles tanácsokat osztogatni arra vonatkozóan, hogy mi kell egy sikeres vállalkozáshoz… Azt viszont tudom, hogy mitől vagyok sikeres a munkámban, és ezt néhány gondolatban szívesen meg is osztom:


  • Szeretem amit csinálok. Annyira szeretem, hogy akkor is csinálnám, ha nem keresnék vele semmit.

  • Boldoggá tesz, ha a megrendelő elégedett, és mivel boldogságfüggő vagyok, ez elég erős motiváció.

  • Vallom, hogy a befektetett munka megtérül. (Közhely, de nagy igazság.)

  • Szakmai alázat nélkül nincs szakmai fejlődés, anélkül pedig nincs előre haladás. (Mindig mindenből lehet tanulni, az ember soha sincs “készen”, pláne ezekben a szakmákban.)

  • A felelősséggel végzett munkánál nincs jobb cégér.

  • A  céges sikereknél csak egy fontosabb dolog van: a család.



Hevesi Norbi munkáit és eléhertőségeit megtalálod itt: http://www.hevesifoto.hu/ és itt: http://www.vegamedia.hu/